Póker játék

A póker játék története

A póker játék amerikából származik. Már az alapítók is ezt játszották és egy pókerhez hasonló játékuk már az őslakosoknak is volt még az európaiak megérkezése előtt. A póker játék pontos eredete igazából ismeretlen. Valószínűleg egy XVI századi perzsa játékból az "As Nas" -ból származik. Ezt a játékot 25 lappal játszották 5-5 kártyával 5 színből. Maga a játék leginkább a modern stud pókerhez hasonlított, már teljesen hasonló lap-kombinációk voltak benne, pár, terc, stb. Európában először Franciaországban jelent meg a játék, "poque" vagy "pochen" néven. De való igaz, hogy míg a játék alapjai Perzsiából illetve Európából származnak, igazán az Egyesült Államokban teljesedett ki a póker játék sikere.

A játék New Orleans-ból indult hódító útjára az 1800-as évek elején. Itt már a polgárháború előtt is széles körben játszották, majd szép lassan terjedt a telepesekkel együtt a nyugati vidékek felé. A tizenkilencedik század közepére a Mississippitől nyugatra már minden államban működtek kaszinók, és a legtöbben, sőt talán mindegyikben lehetett pókert is játszani. Ugyancsak játszották pókert a folyami kaszinó-hajókon is, ahogy az pl. a Maverick című filmben is látható. Ekkoriban a szerencsejátékosok két jól elkülöníthető csoportra oszlottak. Voltak a játékosok, akik a kikapcsolódás egy formájának tekintették a szerencsejátékokat, így köztük a pókert is, és voltak a profi szerencsejátékosok, akik a másik csoport kifosztásából éltek. A profi szerencsejátékosok ebben az időben jórészt egyben csalók is voltak. Csalók most is vannak, csak már modernizálódtak: pókercsaló blogja. Mivel a lapokat nem dealer osztotta hanem a játékosok, néha kicsit segítettek a szerencsének. Tegyük hozzá azonban azt is, hogy még ezzel együtt is sokat köszönhetünk nekik. Ugyanis ők voltak a szerencsejátékok prostituáltjai, akik nem válogathatták meg az ügyfeleiket. Azaz nem csak a felsőbb osztályokból való játékosokkal játszottak, hanem bárkivel, akitől el tudtak nyerni pár dollárt, akár még feketékkel is. (Ez azért akkoriban még igencsak számított!) Így jelentősen hozzájárultak a szerencsejátékok és a póker játék demokratizálódásához" is. Eleinte a pókerben csak egy licitkör volt, és eleinte nem volt csere se. A játék fejlődését szintén a profi szerencsejátékosoknak köszönhetjük. Ők vezették be a cserét és a több-körös licitet, valószínűleg azért, mert így több esélyük volt a csalásra illetve így még több pénzt húzhattak ki az ellenfelek zsebéből. De egyúttal ez által nőtt a tudás szerepe is a játékban. A század második felében New-Yorkban és a többi keleti parti nagyvárosban is megjelent a póker. Amikor New-Yorkban betiltották a szerencsejátékokat, ezek a kaszinók északra húzódtak, Saratoga Springs-be. A századforduló környékén az összes dúsgazdag gyáros és iparmágnás ide járt kaszinóba, és itt játszott pókert is - nem kis alapon.

1910 körül a politikai reformok nagyrészt kirúgták a helyi közigazgatásból a korrupt tisztviselőket, így a legtöbb államban a szerencsejáték ugyanolyan tiltott gyümölcs lett, mint az alkohol. És természetesen ugyanúgy megjelentek a zug-kaszinók, zártkörű klubok is a hátsó szobákban. Nevadában 1912-ben betiltották a szerencsejátékot, és jó 20 évnek kellett eltelnie, amíg rájöttek, hogy a szerencsejáték volt az egyetlen igazi bevételi forrásuk, így ismét engedélyezték. Az újranyílt vegasi kaszinók tulajdonosai felismerték, hogy az egyéb szerencsejátékokon sokkal többet tudnak adott idő alatt, illetve ugyanannyi hely felhasználásával keresni, így a póker játékot csak megtűrték. A hatvanas és hetvenes években épült kaszinó-hotelek többségében nem is lehetett pókert játszani. A játék rajongói csak a belvárosi kaszinók hátsó szobáiban tudtak a pókerezni. Viszont érdekes módon a helyi lakosoknál a póker játék volt a kedvenc. A helyzet akkor változott meg, amikor Benny Binion, a Horseshoe kaszinó tulajdonosa megszervezte az első "The World Series of poker" bajnokságot. Ez a verseny, $10000-os nevezési díjú volt és gyorsan felkeltette a figyelmét az összes profi pókerjátékosnak. A média is felkapta a hírt, turisták és amatőr pókerjátékosok hada követte figyelemmel a bajnokságot, tátott szájjal figyelve mekkora pénzek cserélnek gazdát az asztaloknál.

Látva az érdeklődést, a témát Hollywood is felkapta és készült néhány egész sikeres film a témában. A filmek sikere persze tovább fokozta az érdeklődést a játék iránt, és innentől a lavinát nem lehetett megállítani. A póker pillanatokon belül divatos lett, és nagy szállodák egymás után nyitották a csillogó-villogó póker-szalonokat, hogy magukhoz csábítsák a nagy-tétes játékosokat. A 80-as évek végén és a 90-es években a legális szerencsejáték meghódította Amerikát. A folyamatot az Indián Kaszinó-játékokról szóló 1987-es törvény indította. (Ez a törvény kaszinó-nyitási jogokkal ruházta fel az indián rezervátumokat.) A kaszinókban tömegesen jelentek meg az új játékosok, akik nem is igazán ismerték a tradícionális kaszinó-játékokat, mint a rulett, blackjack vagy craps. És tulajdonképpen nem is nagyon akarták megismerni. Ennek a célközönségnek egyszerű, új és divatos játékok kellettek. A kaszinók hamar felismerték, hogy a póker alapjait szinte minden új játékos ismeri, viszont nagyobb részük túl félénk ahhoz, hogy beüljön egy hagyományos póker-partiba, így egymással versengve vezették be az új, könnyen megtanulható és játszható póker-játék variációkat. Nos, a siker nem is maradt el. A cikket innen vettük át és némi módosítás után közöltük: Póker infók